Johan Cruyff híres volt nemcsak a pályán, hanem a pályán kívüli gondolatairól és idézeteiről is, amelyek ma is a futballfilozófia klasszikusai.
Futball egy játék, nem egy tudomány.” – Az öröm és az önkifejezés legalább olyan fontos, mint a taktika.
„A támadójáték a védekezésben kezdődik.” – Labdaszerzés = támadás, a presszing alapelve.
Johan Cruyff: „Kicsi koromban az Ajaxnal heti
3-4 órát edzettünk, de minden nap 3-4 órát
játszottam az utcán. Szóval szerinted hol
tanultam meg igazán focizni?”
A futball ott születik meg igazán, ahol van tér, idő és szabadság – ahol a szegény gyerektől a gazdag gyerekig mindenki egyenlő eséllyel játszhatja a játékot.
Már többször írtam erről,
Magyarországon a grund eltűnése már régóta tény. A szabadtéri futballt, azt a közeget, ahol generációk tanulták meg a játékot, ma akadémiákkal próbáljuk helyettesíteni. Közben a legtöbb „szabadban” lévő futballpálya nagy részében üresen állnak. A gyerekek nem játszanak rajtuk.
Ugyanez a szemlélet jelenik meg az akadémiákon is. Előfordul, hogy a fiatalok nem mehetnek ki önállóan gyakorolni, nem tölthetnek időt labdával, felügyelet nélkül. Pedig éppen ez volt a grund lényege: a szabadság, a kísérletezés, a játék öröme és az önálló fejlődés.
Már sokszor feltettem a kérdést, és fel fogom tenni újra: miért gondoljuk, hogy heti öt alkalommal, másfél órás edzésekkel elegendő lesz tehetséges, kreatív, gondolkodó futballistákat nevelni?
Nem lesz elég.
Eddig sem volt az.
Ezután sem lesz.
A futballt nem lehet kizárólag időbeosztással, kapun belül és edzői engedéllyel megtanulni. A játék ott születik meg, ahol van tér, idő és szabadság. Amíg ezt nem értjük meg, addig az akadémiák nem pótolják a grundot – legfeljebb elfedik a hiányát.
